A történetük
Kezdetben az akkusztikus gitár. Jellegzetes formája a hegedű formájából ered, de annak egy egyszerűsített változata. Az akusztikus gitáron akár 21 bund is lehet, node minek, hogyha csak a 15-ig ér be az ujjunk. Erre a megoldás az volt hogy a gitár alsó részébe egy bevágás került, a cutway. így a gitáros akár a 21. bundot is elérte. Az 50-es években Leo Fender megalkotta az első tömör testű elektromos gitárt, a Telecastert. A forma a mai napig semmit sem változott, lényegében a bevágással rendelkező akkusztikus gitár lapos változata. A gibson cég is megalkotta a maga tömör testű gitárját, melyet az akkor már ismert jazzgitáros, Les Paul tervezett.
Mivel a telecasteren, és a Les Paul on még mindig nehézkes volt a játék a felsőbb fekvésekben, a Fender, és Gibson is saját megoldással rukkolt elő. A Fender esetében ez Stratocaster volt, a les paul mellett talán a legismertebb gitárforma. Ennek a koncepciónak az alapja, az hogy felülre egy szarvat tettek, ami a 12. bundig elér, ezáltal a gitár dúlypontja kényelmesebb lett, és a csavarozást is beljebb tudták rakni.
A Gibson is megcsinálta a maga újítását, fogta a Les Pault, a cutwayt beljebb tolta, és fölülre is tett egyet. Így született meg az SG. A koncepció lényege hogy a beljebb tolt cutway, a felső szarv, és a ragasztott nyak miatt a gitárosnak a 22. bundban sem kell ujjrendet váltani, a gitárnyaka tökéletesen kényelmes.
Miután ezek a formák presztizst teremtettek, az addigra népes tábora a gitárt gyártó cégeknek rájöttek, hogy mindent szabad, és különösebbnél különönösebb formájóú gitárokat kezdtek készíteni. Az extrém formájú gitárok készítésében a Dean, és a B.C. Rich jár az élen a mai napig.